'A valódit akard, ne azt, mi látszik'

Paudits Zoltán    

"Egyetlen könnycseppben benne van az ember Lelke, földre hullik, rásüt a Nap,

és Fénye által megtölti Reménnyel, majd az áttetsző kis "üveggyöngy"

visszatükrözi e Fényt az elhagyott helyére, a Lélekbe...és ez viszi tovább az embert..."

Paudits Zoltán - A Lélek könnyei

Megszülettünk egykor, tiszta szívű gyermekként, álmokat szőve jöttünk a Fényből, az ismeretlen világból ide, a Föld nevű bolygóra, hogy véghezvigyük küldetésünk, megvalósítsuk mindazt, ami már fogantatásunk pillanatában ránk méretett. Jöttünk, hogy tanuljunk, tapasztaljunk, érjünk, fejlődjünk. Jöttünk, hogy a Fentről kapott és hozott, testre és egyénre szabott képességeinkkel és a születésünk után önmagunk és mások által kiegészített és megszerzett földi tudásunk égivel egyesített fonatával segítsünk, építsünk, adjunk és szeressünk, miközben figyeljünk és vigyázzunk arra, hogy mi magunk a hétköznapok nyomasztó terhei alatt össze ne essünk, és ha mégis elbotlunk, ha mégis megroggyan lábunk a teher alatt, akkor is mindig, minden helyzetben fel tudjunk állni. A világot, amelyben élünk, azon túl persze, hogy a Teremtő akarata által létrejött, mi teremtjük, de nem csupán a külvilág formálásának vagyunk aktív, vagy passzív résztvevői, hanem benső lelki- és gondolatvilágunk megalkotói is mi vagyunk, ami sok esetben embert próbáló feladat, hiszen a környezeti hatások, ingerek nagymértékben befolyásolhatják, átformálhatják a tudatalattink működését, így eltompíthatják, elnyomhatják a lélek és a szív szavát. Szabad akaratot kaptunk, a döntés, és a felelősség is a miénk, így tehát a gondolati síkon történő teremtésünk közben soha ne feledjük, hogy saját alkotásunknak - annak 'minőségétől és milyenségétől' függően - mi is boldog, avagy boldogtalan részesei leszünk.

Paudits Zoltán

(Jöttem a fényből - Előszó)

Megosztás

Link: